Mi az, hogy emo?

Kezdj�k az elej�n, a legl�nyegtelenebbel. (Akit a t�ma szempontj�b�l mell�kes zenei el�zm�nyek nem izgatnak, ugorjon a k�vetkez� fejezetre.) Az emo eredetileg zenei st�lus volt a 80-as �vekben. Az emotional, azaz az �rzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durv�bb New York-i hardcore ellen�ramlatak�nt. Az emocore zenekarok - p�ld�ul a Rites of Spring, akikt�l �ll�t�lag az emo kifejez�s is sz�rmazik - a szakirodalom szerint dallamosabb zen�t j�tszottak. Ebb�l azoknak, akik nincsenek m�lyen be�gyazva a szc�n�ba, persze annyi j�n le, hogy az emocore-osok pont ugyan�gy dar�ltak a git�rjaikon, mint kem�ny zen�ben utaz� haverjaik Amerika-szerte. A hasonl�s�got azt�n a t�rt�nelem is igazolta, amikor a 90-es �vek elej�n az eg�sz egyszerre t�nt el.
Az emo 5-6 �vvel k�s�bb felt�madt, azt�n most p�r �ve harmadszor is, hogy popos fordulatok ut�n olyan, szerelmi probl�m�kr�l �s vil�gf�jdalomr�l �nekl� tinizenekarokba torkolljon, mint a Taking Back Sunday vagy a Funeral for a Friend.

Az emokult�ra meg�rt�s�hez egy�bk�nt nem kell tudnunk semmit ezekr�l a punkos, rockos, melankolikus zenekarokr�l.
Vannak em�k, akik a fenti zen�ket hallgatj�k, vannak, akik a divathull�mot j� �rz�kkel meglovagol� n�met Tokio Hotelt, s�t vannak, akik sk�t. Vagy semmit, mert �gyis mindegy. Ez ugyanis a l�nyeg. Hogy az �let szar. Az embernek a mindennapi �r�letben a m�ly �rz�sek, a vil�g keser�s�g�ben val� elmer�l�s, a melank�lia, a vers�r�s maradnak t�rs�ul.